pollack|massive

Csönd van. Messze távol nem látni és nem hallani semmit. Ma nagyon békés az Aula és vidéke. Hetek óta nem történt semmi... Néha délibábként föltűnik egy-egy alak, olyan emberi féle, néha több is - mintha egyetemisták lennének, ilyen táskákkal, mappákkal - de valamelyiknél semmi nincs.
Furcsa zaj töri meg a már-már idegesítő csendet - a tikkasztó sztyeppe végén egy új forrás emelkedett ki! A kietlen puszta egyetlen folyadék forrása! Már hallani is lehet, ahogy a szavanna furcsábbnál furcsább állatai ezt megneszelve elindultak fellelni a nedűt. Sokan vannak, békések, nyugodtak...
De csitt csak! Mi ez a hang? Egyre hangosabb! Közeledik. Porzik a levegő, és hangosabb és még hangosabb. Kettéválik a szomjas tömeg az Aulában - és akkor, akkor megpillantják őket. Igen, ők azok... Fejvesztve menekül, aki csak látja, dübörgő trappolásuk elijeszti még azt is aki eddig nem félt, azt is aki már nem szomjas. Hatalmas állatok... Megdöbbentő méretüknél már csak a májuk nagyobb. A szavanna legbrutálisabb állata érkezett meg egy egész falkával! Igen, ez egy egész KRICONÉROSZ csorda!
Rettegve figyelik a fogyasztási szokásaikat a többiek - nem vár, nem kér, kétszer ugyan úgy nem mond el semmit ("néégy Rinocéroszt kérek." / "igyunk máá mégegy Triconéroszt!" / "olyan izét aggyááá!! azt a Kricoratopsz izét!" / "itaaaaaaaaaaaaaaaaal!! azt a Kriconérosz valamiiiiiiit de néééégyet ááááááááááá!!!" ). Nem válogat, nem nézelődik. Roppant vállalhatatlan egy jószág.
Mérték nincs, korlát nincs, emlék nincs. Szörnyű állat a Tricopérosz. Nagyon szörnyű... Három napig járták a környéket. Semmi nem maradt ép utánuk. Három nap után eltűntek. Az Aula föllélegzett. Újra a csönd az úr a környéken. A többiek már csak suttognak róluk. "Láttátok?.." Azt repesgetik, visszajönnek...

* In memoriam Pollack Rektorhét 2010 Pécs